Napfogyatkozás

Földünk nyomasztó sötétbe borult,

a Nap korongja most fekete űr.

A fény pár percre pihenni vonult,

s az összes teremtmény remegve tűr.

Fent két bolygó ünnepli a nászát,

a lenti lelkek az égre néznek;

nem látnak mást, csak az Isten vásznát, 

s igen titkolnák, hogy mégis félnek.

Őrli lelküket a fojtó homály: 

A bűnös világ pusztulása ez?

Akkor elvesznek végleg a csodák,

elkárhozottak tisztulása lesz.

Áll a levegő, nem mozdul a tér,

szívbemaróan ijesztő a csend.

Az állatokban is meghűlt a vér,

s nem ad megnyugvást semmilyen faszent.

A legfeszültebb másodperc végén

a fekete szem vér-tüzesbe vált;

a borzongató üresség szétég,

s halálfélelem-vágtája megállt.

Lassan megenyhül a reszketegség,

ím, az Úr megmutatta erejét.

Kik tanításait megvetették

azoknak ez halálos vereség.