Rózsákból fonott koszorút aggatott vörös hajába,
s körüllengték tulipán párlat-szerű illatok.
A hold felkelte után szép lába átváltott patába,
és így rejtezve lesték őt a régi csillagok.
Könnyes szemmel gondolt az elfelejtett, régi anyára,
akinek lelke az ég kék-sötétjén irgalom.
Bizton tudta, övé lesz az utolsó faun halála,
a földön fekve, magányosan mindent itt hagyott...
Csak azt ne mondd, hogy ez sem szomorú :D bár nem is tudom...fél órányi depis zene után talán a Gyalog Galoppot is édesbúsnak találnám. Bár azt talán nem, az kedves, pozitív jelző, ami valami gyönyörködtetést feltételez. A versedre pont ráillik. Mert szép :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm! :) Ez bizony szomorú! :(:)
VálaszTörlés