Karma

Rég voltam egy neandervölgyi barlanglakó,
ki várja társától a levadászott gyapjas mamutot.
Első ember-pár tagjaként, mint fészekrakó
olyan szikár asszony, kitől a vad nyúzását tanulod..

Riadt őzként fenséges lejtőkön vágtáztam,
aki rácsodálkozik a magas égen járó napra.
Az alacsony, zöldellő bokrokat pásztáztam
titkos szerelmek és gyöngyöző bogyók után kutatva.

Aztán bigott, vallási fanatikus nőként
minden egyes napom csupán önmegtartóztatásból állt.
Az Urat választottam a testemhez őrként,
s az örömtelen imádságok sora a részemmé vált.

Bársony báli ruhás francia úrhölgy voltam,
kinek dekoltázsára sok kristálycsillár fénye ragyog.
Kérőkkel gyönyörködik az ezüstös holdban,
ám a szíve csak egy rongyos, szegény poétáért sajog.

Éltem útszéli prostiként neccharisnyában,
s ha kövér uracskák néztek rám, elhúztam vörös számat.
Autókba szállva, mint madár kalitkában
a szabad lelkem messze vágyik és sorsa ellen lázad.

Körömcipős nő voltam, ki cigarettát szív,
s várja haza fekete-fehér férjét, mint a filmeken.
Füstös fodrászatig is kis sárga taxit hív,
s fogait villantva nevet a legmodernebb vicceken.