Elterül a kobalt-ég, üstöke narancs színbe réved,
alatta lustán pihen a Mecsek, benne csöndes élet
nyújtózik halkan: Fészkek takarva sok zöld ágtól...
Csupán vékony ablaküveg választ el e tájtól.
Megbúsult szemem szüntelenül a messzeségbe téved.
Tudom,távol,folyókon,rónákon túl lelnélek téged,
de ha ott lennék veled,csak elszöknék a vágytól,
hogy pusztaságban fogadjam: "Nem vigyázlak mától!"
Ám puha, csillagtalan estében a sok emlék éget.
Mint láng mi felperzseli a lepkét, érinteném lényed;
de elhamvadna tüzem, nem álmodok e nászról.
Hűvös ez az éjjel,csöndes... szokatlan a nyártól.
alatta lustán pihen a Mecsek, benne csöndes élet
nyújtózik halkan: Fészkek takarva sok zöld ágtól...
Csupán vékony ablaküveg választ el e tájtól.
Megbúsult szemem szüntelenül a messzeségbe téved.
Tudom,távol,folyókon,rónákon túl lelnélek téged,
de ha ott lennék veled,csak elszöknék a vágytól,
hogy pusztaságban fogadjam: "Nem vigyázlak mától!"
Ám puha, csillagtalan estében a sok emlék éget.
Mint láng mi felperzseli a lepkét, érinteném lényed;
de elhamvadna tüzem, nem álmodok e nászról.
Hűvös ez az éjjel,csöndes... szokatlan a nyártól.
Furcsa volt az utolsó sor. Mint az érintés, ha valami nagyon bánt: egy egyszerű, mindentől elvonatkoztatott kijelentés, mely elolvasása előtt valahogy csak folyt rajtam keresztül a vers. De ahogy az utolsó szavakon végigfutott a szemem,hirtelen megéreztem az egész verset, s hiába láttam előtte is, hogy milyen szép ez a vers, azt nem gondoltam, hogy ennyire...
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Úgy örülök neki,hogy mindig annyira átérzed a verseimet!:)
VálaszTörléscsak jó helyen kell keresni az embereket és át fogják érezni :D
Törlés