2013. 07. 02.

Prométheusz-szerep ♥

Általad enyém a Prométheusz-szerep:

Az istenektől neked tüzet loptam magam,
szerelem ködétől homályosult el agyam,
vállaltam, hogy újra és újra húsomba marj,
csak közben fekete tollaiddal betakarj.
Ne lássam, hogy véremtől csatakos az avar;
s most fájdalmamban az ég felé nyújtom nyakam...

Így őriznek meg minket az évezredek.



4 megjegyzés:

  1. wow, ez igazán szép, elgondolkodtató volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Ez valami fura kis szösszenet lett :)...

      Törlés
    2. Az biztos, de nagyon tetszik. Azóta is eszembe jutott a nap folyamán a vers :)

      Törlés
    3. Annak nagyon örülök! :)

      Törlés