Meztelen álltam az ablaknak háttal,
a város hideg nyáresti levegője megcsapott.
Taxik tülkölése nekünk a nászdal,
cigarettám hamva mit kopott bakancsom megkapott.
Víz várta lúdbőrös testem nagy káddal.
- A mélyről kapart őszinteség szemedben meghatott. -
Kormos lelkem tisztulhat habok által?
Vagy bélyegül szívemben a sok hazugság megfagyott?
Belém került titkod a meleg nyállal...
Hidd el, engem szeretni bárka, ólommal megrakott.
Úgy vagyok csak veled, mint tél a nyárral;
hogy sosem leszünk együtt, az a sors által megszabott.
Egy ilyen hangulatú vers volt, aminek nyomán rátaláltam a blogodra. Talán még emlékszel a Füstöt randevú című versedre... ez egy kicsit hajaz rá hangulatban. Legalábbis számomra. Úgyhogy talán mondanom sem kell, mennyire tetszik. A kedvenc sorom a "A mélyről kapart őszinteség szemedben meghatott." volt, ha egyáltalán lehet ilyesmit kiemelni (amit amúgy nem szeretek, mert az egy kicsit olyan, mintha azt mondanám, hogy a többi nem volt olyan jó. Pedig de, csak ez a sor egyszerűen szíven ütött és én nagyon szeretem, ha egy vers lenyom/hideget futtat a hátadon/falhoz vág). Meg úgy az egész vers (nem tudok rá jobb szót, pedtg ez valószínűéeg csak nekem mond valamit) motelszaga. Talán a halálraítéltség érzése miatt...
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy olvashattam ezt a verset, nagy hatással volt rám. Tényleg.
Köszönöm szépen!:) Igen, emlékszem arra a versere, az volt az egyik elsőm. A legtöbb szerelmes lírám amúgy emberről szól, de ez a kettő kiváltképp olyan, mert "megtörtént eseményeket" dolgoz fel, az életem mozzanatait, olyan emlékeket, amik tényleg megtörténtek és nyilván érzelmi vonatkozásuk is erős volt, mert mély nyomot hagytak bennem. Még verset is írtam róluk! :D Ugyanaz az ember, kapcsolat, hangulat, érzés... És a két vers.
VálaszTörlésKöszönöm,hogy észrevetted a hasonlóságukat! :)
Naná, hogy észrevettem! Egyszerűen bolondulok ezért a hangulatért. Van benne valami olyasmi, amit, hm, leginkább Tom Waits 9th and Hennepin című sokkal inkább rémmesének, mint zenének nevezhető alkotásában is keresek. Egyfajta hangulat, ami belső színek, fények, képek és szagok furcsa, leginkább kreált, talán nem is létező elegye, amit azóta kutatok, amióta meghallgattam életem első Quimby-számát (ami azért vicces, mert a quimbyben ezt sosem találtam meg igazán erősen :D)
TörlésAzt pedig sejtettem, hogy valós, megélt érzésekből csapódnak le ezek a versek. Valahogy túlságosan fájdalmasan igaziak. És talán épp ettől olyan borzongatóak...
:)))
TörlésÉrdekes módon, azt hiszem én is vágytam ezt a bizonyos érzést (ezek alapján meggyőződésem, hogy kb. ugyanarra gondoltunk) de nem igazán kerestem, ellenben pár évvel ezelőtt mégis rám talált egy fura ember fura szerelmében és kiteljesedett egy kissé beteges de rendkívül intenzív kapcsolatban....
Ezért tud ez a két vers olyan "életszagú" lenni. :)
* egy emberről szól.... -.-"
VálaszTörlés