Egy ősi isten arcodra véremből rajzolt
húsba égő bélyegül szerelmi rúnákat.
Megnagyobbodott szívedbe tintával karcolt
egy szép nevet, amelyből árad a búbánat.
Bordák alól lelked-keze enyémbe markolt,
szénből gyémánttá tette, követve múzsákat.
Hideg kő belsejében apró szikra vackolt,
majd tűztengerré válva testünkön túláradt.
Tudom, hogy mindig a rímeknél kötök ki, de nem bírom szó nélkül hagyni őket. Olyan tökéletesek, olyan szépen gurulnak...
VálaszTörlésÉs akkor most jön az a rész, hogy magáról a versről áradozzak. Csodálatos. De gondolom ezt már hallottad párszor tőlem. Nem tehetek róla, egyszerűen elragadsz. Minden egyes versed olyan, mint egy jól előkészített robbanás. És ez nekem nagyon tetszik :)
Rose, drága vagy! Köszönöm szépen a figyelmedet és a véleményedet, mindig nagyon örülök, ha meglátom a kommentjeidet bármelyik versem alatt!:)
VálaszTörlés