2013. 06. 03.

A woodoo papnő

Fekete-Afrika lélegző dzsungelei között
életre kelt a papnő, szíve szenvedéssel szövött.
Bőre ében, s kígyó-szeme a nap után szaladt,
az évezredek hajnalán, bíborló ég alatt.

Vele fogant fekete mágia, titkokkal kötött,
ősi isten jelét hordta maszk-szerű arca mögött;
lelkébe féreg vájt, s szívéből gonoszság fakadt,
irtóztató bűnt tett, míg az égen a hold haladt.

Saját sűrű,sötét vérébe csontocskákat törött,
és abba fekete földön termett mérgeket köpött;
halált hozó villás nyelve fullasztón megdagadt,
konok lénye vad testébe örökre bennszakadt.


2 megjegyzés:

  1. Megörültem, amikor megláttam, hogy új bejegyzést tettél közzé. Az az igazság, hogy kezdtelek hiányolni :) Ez a vers meg...hátborzongató. És mégis csodálatos. A rímszerkezet pedig egyszerűen zseniális (igen. sajnos ez olyasmi, amitől nem tudok elvonatkoztatni). Tekereg, mint egy kígyó.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm!:)) Mikor láttam,hogy ez az első versem a hónapban akkor nem örültem, annak valami szebbet akartam,de most már mindegy!
    Hétvégente gyakran eltűnök,akkor általában barátommal vagyok, csak akkor teszek olyankor is közzé valamit, ha korábban megírok és már csak bemásolni kell :D. Hétfőn legkésőbb mindig visszatérek!:)

    VálaszTörlés