Általad enyém a Prométheusz-szerep:
Az istenektől neked tüzet loptam magam,
szerelem ködétől homályosult el agyam,
vállaltam, hogy újra és újra húsomba marj,
csak közben fekete tollaiddal betakarj.
Ne lássam, hogy véremtől csatakos az avar;
s most fájdalmamban az ég felé nyújtom nyakam...
Így őriznek meg minket az évezredek.
wow, ez igazán szép, elgondolkodtató volt :)
VálaszTörlésKöszönöm! :) Ez valami fura kis szösszenet lett :)...
TörlésAz biztos, de nagyon tetszik. Azóta is eszembe jutott a nap folyamán a vers :)
TörlésAnnak nagyon örülök! :)
Törlés