A pirkadat most őrként
borul rám. Az éjnek ledőlt minden kőfala.
Az ég felszínén rőtség,
levegőben elektromos kisülés sava.
...
Álmomban láttam, ahogy ég a mimózafa.
Nyomasztó, tompa hőség,
a távoli égen néma villámok hada.
Csak szúnyogokból-bőség;
őket nem űzi a megégetettség szaga.
...
Álmomban láttam, ahogy ég a mimózafa.
A redőny lyuka lőrés,
áthallatszik rajta a ropogó bőr zaja.
Égő szirmok közt fől még
a mi csapzott szerelmünk párás hús-hajnala.
...
Álmomban láttam, ahogy ég a mimózafa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése