Hófehér gyertya a virrasztáson,
rőt lángjától reszket a lég.
Borzongó szirom a puszta száron.
Remélem, elporlad ma még!
Imbolygó balerina-tánc a falon,
hová komor árnyéka elér.
Kusza füstjétől kormos a plafon.
... Szép lassan a körmömre ég.
*
Ám más nem gyászol, csak én vagyok magam.
A láng ellobban, az idő kevés.
Úgy kérdem magamtól: - Minek tora van?
- A hamvába holt szerelemé...
Hát, ez nem hangzik túl fényesen. Mármint a szó egyik értelmében. Olyan volt, mintha a tükörképem olvasná nekem a verset. Kegyetlenül ismerős a helyzet. Remélem, hogy nálad "csak" egy régi emlék szülte :)
VálaszTörlésKöszönöm Rose, kedves vagy!:)Igen, ez nekem már csak régi emlék, de tudom jól milyen érzés, mennyire fáj, milyen nehezen múlik, és ez a fájdalom, ill. emléke sok versemben visszaköszön :)...
VálaszTörlés