Mint szarvasünő ♥

Mint a szarvasünő, vadregényes lelkű, s űzött,

ki az égő csipkebokortól menekül,

tekinteted rám oly erővel nehezül,

hisz lelked szaténja húsomtól lett véres-gyűrött ... 

Istentől áradó, halálos hevület fűtött,

és gyümölcs-szívünk vörös kővé dermedt,

 az idővel rideg kristályossá heged,

amelyre fájdalmunk lédús gránátalmát tűzött...