Vérvörös lángcsóvát von maga után
tátongó égbolton suhanó kő-ködfolyam.
Lobbanva a vízbe csapódik sután,
a magas ég és a föld gyermeke megfogan.
Nászuknak tűz orkán szolgáltat gyufát,
a hűvös víz a robbanást nyaldosni rohan.
Lidércfény von különös kék aurát,
hideg kristálykövek alvadnak meg ólmosan.
Idő és tér tart egy rövid pauzát,
talajra hamuréteg nehezül súlyosan.
Remegés rázza világ összes zugát,
grafit pernye elől húzódik a vízhozam.
Borzongató szél von rezgésből burát,
a flóra és fauna mint volt, már nem olyan.
Kozmikus fény ült minden molekulán,
majd egy másodperc végén tűnt el illékonyan...
sokadik versed, melynek olvasása közben megfogalmazódott bennem, hogy milyen kár, hogy ezek a versek olyan kevesekhez jutnak el. LEgalábbis én így látom. Valahol publikálnod kéne őket, megérdemelné a világ, hogy eljusson hozzá :)
VálaszTörlésAranyos vagy, köszönöm!:) Fenn vannak a tortenetek.hu-n és a poeten is ugye,talán egy-egy egyszer fent lesz a kimtén is, de nem tudom. Boldog lennék ha sokakhoz eljuthatna,de nem tudom,hogy lenne ez lehetséges... :))
VálaszTörlés