Merengés

Kivel fekszel majd az utolsó órán,

deres halántékkal, elaggott szemekkel,

fáradtan...?

Ha minden szirom elhervadt a rózsán,

a lelkeden sok láthatatlan sebekkel,

sápadtan...

Emlékeid levetett gúnyák szófán,

rejteznének,de előlük nem menekszel.

Rád csattan

sok régi kép, mint erőszakos csótány;

te félhomályban elmerengve lefekszel.

Átpattan

agyadon a halálvágy, titkos zónán.

Ki nem mondott szóval magaddal veszekszel

bágyadtan.