Homályban keresem az utam,
a szürke égbolt redői alatt.
A semmiből szép sirály suhan,
szárnyának hangja még itt marad,
majd megfagyva koppan, lezuhan.
A semmibe sok hang mind szétszalad,
káoszt hoz. Vezess engem uram!
Kopár földön az eső elapadt,
így soha nem telik fel kutam.
Végre vén, vöröslő hajnal fakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése