Lángok közt állni szenesedő fájdalom,
de csak onnan érződik az izzó tűz ereje;
táncolva szén pattogásán szól nászdalom:
ez a gyönyörű kínok kétes, vörös mezeje.
Bűnös örömökért megéri fájdalom.
Lenéz rám a veres ormú világnak Istene,
míg lelkemet narancs-lángokban áztatom;
a hevülettől megolvad csontomnak veleje...
ii.jpg)
Szeretem hangosan olvasni verseidet. Kihangsúlyozva, azt játszva, hogy egy igazi színész vagyok. Akkor szebbek a rímek is (hű, ez a fájdalom-nászdalom, egyszerűen gyönyörű) és jobban át is tudom adni magam a hangulatnak. Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid volt :(
VálaszTörlésKöszönöm!:) Az a jó, ha át tudok adni vele valami érzelmet. Az csak jó, ha hangosan jobban szereted felolvasni! Színészi babérokra törsz!:)) Most ez rövid, igen, meg szerintem holnap is kiteszek egy rövidet, de ezeknek valahogy velősebb a mondanivalója... nem is tudom.
Törlés