Az élet fája

Az élet ametisztté fagyott fa,

méz csorog le ágain.

Rajtuk sóhaj-pókháló kibontva,

benne élők vágyai.

Kérgébe ember vér beleoltva

bugyog vénák százain.

Jég-opál húsa csontig kifosztva;

köd csorog le lábain.

Koronája vágyakat feloldja,

könnyek kúsznak árkain.

Azúr levele kínokat fojtja;

gyökerén tűz láncai.

Tüllcsipke virágát mindig bontja;

évezredek ráncai.

Születés ősi illatát ontja,

Küldi szellő árjain.