Pegazus (javított)

Az Olümposz hegyéről sétált egykor le közénk,
fenséges nyugalma volt minden pompája.
Maguk a bús csillagok játszottak dér üstökén,
léptére életet fakasztott patája.

Csillámló hófehér a hajnalfény ezüstködén.
Orrából, mint milljom üstökös a pára,
nyakán lágyan tovaring a selymes tej szín sörény,
brokát szeme figyel minden moccanásra.

Szarva általhasít a felhők csipkefüggönyén,
szíve inas, vére a folyékony láva.
Minden bátor vadászt magát elkapni ösztökélt,
s a hamvas szűznek érte szólt fohásza.

Őstitánokból nemzett káprázatos ösztönlény
de halandók földjét nem tapodja lába.
Istenek mezején még körüllengi a tömjén,
ím, ez volt a hős unikornis csodája.