Orgonák rügyeznek odakint,
s a föld szomjasat sóhajtva fáj,
esők után koldulva csak sír.
Dereng bennem: alig láthatom már,
mint szárnyad tündérport végighint.
Körötted,akár a perzsavásár,
selymes-arany glória-fény ring,
de ittléted elporlik, oly sivár.
Fanyar félelem: a nektarin
számban vedlik át mind sötét sárrá.
Cseresznyefák még dús lombjain
kígyónk teste nem vájja ki árkát.
Nem hatnak önnön kudarcaim.
E bús, borús, különc tavasz tán
megemlíti csontjaim porain
boldogságom a hűvös száján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése