Félig hervadt kelyhű rózsák
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor.
Lócán ülve elmerengő,
míg mosdat az eső százszor.
Gyűlnek mellém csöndes tócsák,
fűben ég kék szirom serken.
Ingem alatt langyos vízcsepp
virágot bont régi sebben,
onnan kúszik mind-mind beljebb.
Elballagtak néma órák,
szívemben szerelem fakadt.
Együtt ülünk már a lócán
Isten lágy esője alatt,
messze túl az alkony rónán.
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor.
Lócán ülve elmerengő,
míg mosdat az eső százszor.
Gyűlnek mellém csöndes tócsák,
fűben ég kék szirom serken.
Ingem alatt langyos vízcsepp
virágot bont régi sebben,
onnan kúszik mind-mind beljebb.
Elballagtak néma órák,
szívemben szerelem fakadt.
Együtt ülünk már a lócán
Isten lágy esője alatt,
messze túl az alkony rónán.
Miközben olvastam, egy pillanatra azt képzeltem, hogy egy Pilinszky-kötettel a kezemben én is valami lócaféleségen ülök. És el is hittem. Csodálatosan szép vers, amire nagyon sajnálom, hogy csak most reagálok, de nem voltam itthon :(
VálaszTörlésEgyszerűen tökéletesen leír egy folyamatot. Egy olyan folyamatot, valami olyasfajta szerelmet, ami valami hiánypótló érzésként ébred az emberben. Legalábbis én ezt olvastam ki belőle, számomra ezt jelentette ez a vers. Bizonyára sajátságos olvasat, nem tudom, te mennyire gondoltál ilyesmire, amikor írtad.Mindegy is, mindenhogy nagyon-nagyon szép. Főleg a "Ingem alatt langyos vízcsepp/virágot bont régi sebben,/onnan kúszik mind-mind beljebb."-rész tetszett.
Köszönöm, igen, valami olyasmi :). Ó, mindegy mikori a vélemény, a tartalma a fontos. Én pedig nem pár napra, de két hónapra tűntem el....kb.
Törlés