Az én Golgotám

Glóriát emel fejemre a közöny,
s vérrózsákat szül csak kínlódásom.
Meddő próféciák az élet-vásznon
felfeslenek. Én hiányukat nyögöm.
 
Halott imáim úsznak vérkörömön,
mint letűnt vallásból maradt kánon.
Tán fel kéne a Golgotára hágnom
és elbotlani egy hasadt kövön...
 
Vagy futni úgy, mint egy megriadt őzbak,
ki már szenved ezer kínzó sebtől,
majd meghalni akár egy menekülő vad.
 
...
 
Közelségét érzem minden neszről.
Én könny nélkül sírok a porban, s ő csak
nevet rám a megkeresztelt hegyről!