Az ég siheder-üstöke kobaltkékben játszik,
hókatlan-felhő fagyszínfoltokat ojtott bele.
A városban fúj a hontalanok koldus szele,
s bőrrel kivarrt csontzsákban emberek lelke fázik.
Tejköddel beszórt az út, mely elvezet a nyárig,
és a lég éles kristályszilánkokkal van tele.
Az ég siheder-üstöke kobaltkékben játszik.
Dohos lakótelep albínó-pelyhektől ázik,
közel fákat ringat bús álomba a szél keze.
Rémálom-sikoltásuk lesz az éjjel halk nesze,
s most a néma hódara felér egészen lábig.
Az ég siheder-üstöke kobaltkékben játszik.
A városban fúj a hontalanok koldus szele,
s bőrrel kivarrt csontzsákban emberek lelke fázik.
Tejköddel beszórt az út, mely elvezet a nyárig,
és a lég éles kristályszilánkokkal van tele.
Az ég siheder-üstöke kobaltkékben játszik.
Dohos lakótelep albínó-pelyhektől ázik,
közel fákat ringat bús álomba a szél keze.
Rémálom-sikoltásuk lesz az éjjel halk nesze,
s most a néma hódara felér egészen lábig.
Az ég siheder-üstöke kobaltkékben játszik.
Hogy jut eszedbe ilyesmi negyven fokban? :D vagy ez egy régebbi vers. Mindegy is. A lényeg, hogy gyönyörű. A visszatérő sor valahogy nagyon megadja a hangulatát. De a kedvenc sorom a rémálom-sikoltásuk kezdetű volt. Tetszett ez a szókapcsolat az elején :)
VálaszTörlésA Quimby Lepedőország c. száma jutott egyébként eszembe róla valamiért :D
Mostani vers, amit régi emlék ihletett :). Sok ilyenem van :). Nagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésA számot eddig nem ismertem, most meghallgatom!