Élő hó-csipke bokor az albínó páva,
szerelmese elé csontszín tollait tárja.
Pusztultával selymes szemei vázába kerülnek,
pogány oltár márványán a meleg naptól hevülnek.
Majdan, ha porrá hamvad, akkor sem vesz kárba,
létének szemcséi átlényegülnek másba.
Apró élet-sejtjei földi magokba vegyülnek,
amelyekből bókoló csillagvirágok kerülnek.
Hű, megkérdezhetem, hogy ezt mi ihlette? Mert annyira szokatlan. ÉS milyen gyönyörű. Talán épp ezért...
VálaszTörlésHétvégén állatkertben voltam.... :)))Köszönöm szépen!:)
VálaszTörlés